Ismételt költözés.
El a live spacesről. Elegem van. Nem bírom, nagyon nem, ha valami sz*rul működik.
Úgyhogy új elérhetőség: csimbum.blogter.hu

Szóval, elmaradtam egy kissé a napi események rögzítésével. Nos igen, jobb (sokkal jobb) programom volt.
Hol is hagytam abba? Ja igen, tegnapelőtt.
Szóval: Elmentünk a Szimpla kertbe jazz-rock koncertre. Nem az a hajletépős-tombolós party volt, de ahhoz a tevékenységhez, amit műveltünk, tökéletes aláfestő zeneként szolgált. Ittam kb. egy db sört. De nagyon jól éreztem magam! :)
Még a koncert közben felhívott Zakkant, hogy merre járok. No igen, ez egy kicsit nagyon kiment a fejemből... Valaki más járt benne :P
Koncert után sétáltunk egyet visszafele, életemben először átsétáltam az Erzsébet-hídon, azután némi közszeméremsértés (na jó, csak könnyedén érintve) az Erzsébet-szobron (és igen, ilyet se csináltam még), majd felléptünk a 973-asra, és a hiányos kapaszkodás miatt kissé ráléptem az ellenőr lábára. De vigyorgott, gondolom látta, hogy mással voltam elfoglalva, nem a kapaszkodással... :)
Azt hiszem, az aznap esti smárolás-adagot csak a tegnapi tudta überelni, és emiatt 1., nagyon ki volt száradva a szám. 2., az állkapcsom teljesen kiállt :D
Jó volt a szimpla-est is, csak túl korán ért véget... Bár már elég álmos voltam, de az Anna jelenlétét azt hiszem hosszabb távon is el tudnám viselni...
Tegnap pedig a reggeli rituálé után elmentem a Fehárvári úti vásárcsarnokba, hogy majd ott jól megkajálok és nem mellesleg veszek valami virágot (mondjuk tulipánt) a szép hölgynek... Ebből a végén időszűke miatt csak a virágvásárlás maradt meg, abból is klasszikus választás lett: rózsa. Mivel szeretem a kissé különlegesebb virágokat, egy vörös (piros?) szélű sárga rózsát kapott. Öröm volt nézni, ahogy felragyognak a szemei, és a szája mosolyra görbül.
Azután kaptam enni (igen, a férfiak szívéhez a gyomron át vezet az út :P). Ha jól emlékszem, a nagymamája csinált sütit, és abból a kókuszgolyót emelném ki. Ugyanis kakaó helyett fahéj volt benne, ami megbolondította egy kicsit (nagyon finom lett, még szerencsére visszafogtam magam, és nem zabáltam fel helyben mind az összeset).
Azután lesétáltunk a holtághoz Csepel felé, majd a híd alatt tovább egy kicsit, és a híd legkülső, elérhető lábáig. Még a "túra" elején kapott egy kis virágot a hajába, és nem bírom megállni, hogy ne rakjak fel erről fotót... :) Volt rituális kézmosás is a kissé koszos Dunában is.
Este még elmentem rohamtempóban konditerembe, majd egy nagyongyors zuhany után jött ismét Anna.
No igen, a másik: azt hiszem, ezt a csatát (is) elvesztettem. Sikeresen belezúgtam Annába. Ma ment haza, de már amikor kilépett a szobából, már onnantól kezdve hiányzott... Ehh. :) Sokára lesz még hétfő, amikor visszajön...
Nem tudom, mi van velem. Biztosan a tavasz hatása, de ez a lány... Nem találok szavakat, maradjon hát egy Black-Out idézet a végére:

"Vidd az arcomat, ne is lásson más
Vidd a hangomat, ne is halljon más
Vidd a bőrömet, ne is érintsen
Többé senki más
Addig amíg várok Rád!"

Hol is hagytam abba? És miért?
A miértre a válasz egyszerű. Lebannoltak a netről. Nemrég jött vissza. Volt egy kicsit sok kimenő adatforgalmam. Sok pornó...
Nemsokára jön Anna, és akkor elfoglalt leszek, úgyhogy majd holnap írok még...

Az előző postban található utolsó bekezdést akár ki is törölhetném. Tegnap este ugyanis választ kaptam a kérdésemre...
Az előzménye: Vmv Gergő barátnője Éva egy elvesztett fogadást követően arra lett rászorítva, hogy büfében karaoke-esten elénekeljen egy Britney-számot. Erre a hírre összegyűlt a banda, én pedig elhívtam Annát is, hadd szórakozzon (tudom, genyó vagyok).
Az estéről: CB-ék eléggé ittas állapotba kerültek, és meglehetősen sok tubákot felszippantottak (igen, tényleg tubákot, nem egyebet). Én Annával kisebb zökkenőkkel teli beszélgetést folytattam, csak az nem tetszett, ahogy CB és Szasza rámnéztek. Nem gyengén bíztatás és sürgetés volt a szemükben... Aztán Szasza meghívott minket (Annát és engem) egy sör-Berentzen kombinációra.
Azt hiszem, itt kezdődött el a gátlásaim oldódása (és valószínűleg az Annáé is). A Berentzen és sör után ittunk még whiskey-kólát, és vodka-narancsot is. Még a sör fogyasztása közben mentek fel a többiek aludni, ill. cb-ék átültek Hozsóékhoz beszélgetni (asszem), úgyhogy mi kettesben maradtunk. A továbbiakról mint úriember nem nyilatkozhatok , de nagyon jól éreztem magam. És egyebet nem tudok elmondani.
Ha Murphy is úgy akarja, akkor ma is tudunk találkozni... Ami nem baj. Hanem jó dolog. Bár a idilli képbe kissé belerondít a közelgő analzh-ra való haláltanulás, amit ma délutánra beszéltünk...

Még annyit, hogy kb. 3 órát sikerült aludni, ebből 2-t teljesen, aztán reggel 6-kor felébresztett a telefonom, én pedig felébresztettem Tütü-t. Aki aztán majdnem azzal a lendülettel aludt vissza, de az már valaki más problémája...
Hétkor pedig magamtól felkeltem, szemügyre vettem a tükörben, milyen szép is vagyok valójában, aztán a reggeli rituálé után most itt vagyok, szép magyar szóval hepinessz és szánsájn. Már csak Annával kellene találkoznom, amire szerencsére nagy esély van. Legkésőbb olyan 8-9 körül. Bár még előtte meg kell beszélnem Kendivel, hogy menjünk egy kicsit később konditerembe, ugyanis (gondolom érthető/megérthető) szeretnék egy kis időt együtt tölteni Annával, még mielőtt ő is elmegy tanulni...

Maradék tegnapi emlékek: déltől kb. délután 5-ig nem gyújtottam rá, de aztán lementünk Ludyval tanulni a büffetbe, és ott behoztam a lemaradást, ill. az este folyamán is elszívtam jópár szál cigarettát (bár egy idő után "a szám foglalt" jelzésre váltottam - ld. fentebb). Ennek következménye a ma tapasztalható harákolási/köhögési kényszer egybekötve szájszaggal, ami eleddig még nem zavart túlságosan (igen, igénytelen állat), de mostmár igen. Tehát mai mission: beszerezni rágógumit, és használni, amíg azt nem mondom: Jehova! (Na jó, ez egy kicsit elferdítve Brian élete-s).

De azért még egyszer leírom, hátha nem kapott elegendő hangsúlyt, vagy netán elveszett a sorok között:
Örvendezés van!

Nos hát, újra itt a koleszban.
Tegnap elhoztuk az 1 ft-os kanapét, édesanyámat sikerült nem kicsit meglepni. Aztán volt eszem-iszom, ahol degeszre ettem magam, majd alvás, és vissza a koliba. A vonaton találkoztam Edittel, és végigdumáltuk az utat. Felmerült Anna neve is. Edit pedig egyből elkezdett kombinálni. Ehh.
Néha azért sajnálom, hogy a mentális szimulációban ennyire el tudok mélyedni, mivel az enyhén borúlátó személyiségem hatásaként a számomra negatív hatású eshetőségeket felnagyítva vizsgálom, és ez nem tölt el túlzott örömmel.
(ld. előző blogbejegyzés "nem szeretnék leégni" része)

Mik is történtek teljesítménytúra előtt?
Noshát. Mielőtt teljesen elfeledkeznék róla:
- Hétfőn elfelejtettem leadni az eaf-beadandót (pontosabban nem készültem el vele időre).
Este söröztünk egy jót, és beszélgettem Annával, amíg a többiekre kellett várni. Igazán ott kezdett megtetszeni a hölgyemény, pontosabban a beszédstílusa, ill. a megfogalmazásának módozata.
- Kedden későig szerepjátszottunk, ami miatt szerdán egy kissé fáradtan mentem be bev.mat. gyakra.

Kb. ennyi.

Sokat gondolkodtam Annáról, és nem tudom, mi lesz. Mondjuk ahhoz, hogy teljes legyen a kép, nem ártana tudni, hogy ő egyáltalán akar-e valamit tőlem... Anélkül egy kicsit nehezebb tervezni. No meg a bizonytalanság sem a legszebb dolog a világon. Akár még az is előfordulhat, hogy mégiscsak teszek arra, hogy Fenyőnek is tetszik, és megpróbálok ráhajtani, de ehhez az is kellene, hogy tudjam, van esélyem. Meg a "ráhajtás" technikájával sem ártana tisztában lenni. No mindegy. Mondjuk az elég gáz, hogy (már megint) kezdem magam beleélni, és ez nem vezetett eddig túl sok jóra...

Időrendben visszafele:
- Nemrég voltam Szaszával meginni egy sört a Campona parkolóban levő búcsú-szerű helyen. Hideg van kint. Közben többek között megbeszéltük, hogy rá kellene hajtanom Annára. Még mindig nem érti, hogy nem értek a csajok "felszedéséhez". De adott egy jó ötletet: Tud ingyenjegyet szerezni moziba, azt lehet, h érdemes lenne megjátszani. Egy próbát megér.
Fáradt vagyok, nem gyengén. Az izomlázam is fejlődik. Már csak akkor fáj, amíg elindulok. De akkor nagyon.

- A Nett kiszedte a szemöldökömet, jee. Közben megbeszéltük, hogy rá kellene hajtanom Annára. Amikor Szaszával söröztünk, majdnem elkezdtem nevetni.
Ráadásul még Fenyő is azt ajánlgatta. De több ok is van, amiatt lehet, h. nem kén':
1. Fenyő is rástartolt. Nem akarok vele versenyezni. Nem lenne jó vége.
2. Nem szeretek leégni. Márpedig esélyes, hogy ez következne be (habár ennek némiképp ellentmond, hogy Szasza és A Nett és Fenyő szerint is bejövök Annának, bár... sose lehet tudni).

- Aludtam egyet. Jó volt. Érdekeset álmodtam. Volt benne Anna is. A Nett keltett, hogy jön kiszedni a szemöldökömet. :)

- Beszélgettünk egy-két órácskányit (kb. kettőt) Annával. Jó volt. Örültem neki. A lehetőséget az adta, hogy nálam maradt a poncho-ja, amit még teljesítménytúrán kaptunk eső esetére. Aztán kaptam szörpöt és kekszet. Aztán és közben és előtt nekiálltunk és beszélgettünk jó sokat. Jókat lehet vele beszélgetni, az biztos. És még szép is :)
Felajánlottam, hogy jöjjön ki Matyiékkal meg velem a városba, de hazamegy, úgyhogy ez most nem nyert.

- Voltam iskolában. Tök vicces volt, nem volt először senkinek kártyája, aztán jött egy srác, akinek van, aztán a biztonsági őr nem akart minket beengedni, úgyhogy amikor a gyakvez megérkezett, még külön telefonálni kellett a felsőbb "hatalmaknak", hogy legyen valami. Viszont elég szép számmal jelentünk meg... Több, mint a csapat fele ott volt. Mikor odafele mentem, egész jól ment a járkálás, alig éreztem izomlázat. Pedig még vissza is kellett mennem a legközelebbi benzinkúthoz, mert nem volt nyitva a kocka, emiatt nem tudtam cigit venni.

- Felkeltem reggel. A nyelvem lepedékes és jópár helyen berepedve. Nem finom.

- Habár először még úgy volt, hogy segítünk Annának átvészelni a 48. óráig (tehát hogy meglegyen a 48 óra ébrenlét), amikor megzuhanyoztam és leültem az ágyamra, elemi erővel tört rám a fáradtság. Írtam egy sms-t Annának, hogy bocs, de most mégse (csak sokkal szebben megfogalmazva), aztán befeküdtem a takaró alá, és kóma. Másnap mesélték, hogy bejöttek, hátha mégis meg tudnak győzni (ez kb. 10 perccel az sms után), de én akkor már aludtam. No igen, nem gyengén fáradt voltam...

- Segítettünk szalagozni Annának, aztán leültünk a Sárga 70 végállomására, a Nádas "snack bar" nevű helyre. Elég magas sörárfolyam, de volt ingyen zsíros/margarinos kenyér, amit a túrázóknak csináltak. Találkoztam a rasta-lánnyal (ld. régebben), kiderült, hogy megy Debrecenbe a barátjához. Fenyő rajzolt neki kocsmatérképet :) Kb. fél hétig voltunk ott, egyszer-kétszer kimentettem/kimentettük Annát Toplak Joe beszédáradata elől, ittunk sört, kávét, almalevet, és egyéb alkoholmentes italokat. Beszélgettem Annával, Mazsival, Fenyővel, Katával, és +egy feketeruhás lánnyal, akinek nem tudom a nevét. A Joe személyiségétől még mindig kinyílik a bicska a kezemben.
Voltunk fagyizni is, azt hiszem, ezt be lehet írni 4. eltévedésnek...
Fagyiskeresés közben betévedtünk egy MSZP-s majálisra, de gyorsan ki is jöttünk onnan. Annán piros felső volt, egyből el is kezdtem osztani...
Amikor véget ért a buli, mi kaptunk egy kiló kenyeret, és egy doboz margarint, aztán Mazsi hazahozott minket. Tök rendes volt.

- Megérkeztünk végre az állomásra. Csekkoltattunk, felirattuk a +3 eltévedést, és megittunk két sört Annával. Aztán felajánlottuk a segítségünket a szalagozásban. Amikor beültünk a kocsiba, és Toplakék kicsi fia előreült, elkezdett egy kicsit viszketni a tenyerem. Már előtte sem tetszett, amit ott nagy hangon magyarázott, de amikor testközelből voltam kénytelen megtapasztalni a beszédstílusát, na az már egy kicsit nagyon dühítő volt. Nem szoktam túl gyakran egy konkrét emberre dühös lenni, de a fáradtság kissé meglazította az ilyesfajta gátlásaimat...

- Teljesítménytúra: Funny volt, nagyon. Legalább egy emberrel találkoztam, aki szintén bagós. Akkor legalább nem egyedül fogok szopni túra alatt, jee! - gondoltam. A túra maga nagyon jó volt, rájöttem, hogy ez egy olyan sport, amiben egy 60 éves papa simán le tud alázni egy 20 éves, erőtől duzzadó fiatalembert... Kb. háromszor tévedtünk el, a legutolsó volt a legviccesebb: A pilisvörösvári végállomás előtti utcán rossz irányba kanyarodtunk, és mentünk egy kicsit. Aztán láttunk túrázókat, akikről azt hittük, hogy a (nekünk is) jó irányba mennek. Hát nem. Egy idő után Fenyőnek kezdett gyanús lenni, hogy a srácok nagyon mennek... Már majdnem sikerült pedig elhagyni Pilisvörösvárt. Amikor megtudtuk, hogy rossz irányba jövünk, na akkor kezdtünk el nagyon röhögni.
Egyébként nagyon tetszett, kivéve a Fehér-hegy részét, mivel akkor már nagyon fáradt voltam, és hegynek fel égő izmokkal nem a legjobb dolog. De ami a vicces az egészben: A fenti 3 eltévedéssel együtt is csak kb egy órát késtünk, pedig kb. 10 km pluszban voltunk, és a szintidő után kb. 30 perccel már ott voltunk a checkpoint közelében.... Lol.

A többit esélyes, hogy csak holnap.
De amit még nem bírok kihagyni:
Mi is tetszik az Annába'?
- Szép (ez képen annyira nem jön át, viszont élőben nagyon meggyőző)
- Intelligens (végre valaki, akivel jót tudok beszélgetni, akár a kötekedős-magyarázós stílust is beleértve - pontosabban legfőképp ezt a részt értve)
- Szép és intelligens.
- Meg úgy a személyiséget is tetszik (pl. a szekrényén levő Nagy-Magyarország térkép :) - ha már sehonnan nem lehet kihagyni a politikát...)

Most pedig megyek és süppedek tovább.
Holnap pedig go home.